1. Miért jó a megbocsátás? – egyszerűen

Mert nem akarok magamban negatív energiát.

Nem akarok rossz érzést. Haragudni, dühöngeni pedig rossz érzés.

Nem akarom, hogy fájjon a fejem, hogy hányingerem és gyomorgörcsöm legyen a feszültségtől.

Egyszerűen csak nem akarok rosszul lenni. Nem a másik miatt. Nem azért, mert hogy senki sem érdemli meg, hogy rosszul legyek miatta. Hanem mert nem jó nekem rosszul lenni. Ráadásul dühösen még rossz döntéseket is hozok.

Nem akarok magammal kiszúrni azzal, hogy haragszom valakire.

2. Miért jó a megbocsátás – bonyolultabban

Nem szeretjük ezt így kimondani, de szeretünk áldozatok lenni. Lehet panaszkodni, méltatlankodni, hogy milyen csúnyán bántak velünk, mások ilyenkor együtt éreznek, sajnálnak és szidhatjuk együtt a másikat. Persze számos olyan eset van, amikor szinte bele se lehet kötni, hogy én ártatlan vagyok a másik pedig egyértelműen a szemét abban a helyzetben. Vagy a világ meg az élet.

A megbocsátás viszont – mint ahogy már volt szó róla – csak akkor működik, ha kilépünk az áldozati szerepből, a szegény kicsi ént ért igazságtalanság történetéből.

És helyette megpróbálod a sztorit ezúttal más nézőpontból elmesélni. Mégpedig úgy, hogy azt nézed meg, hogy bár a másik fél a hibás 99%-ban, de mi az az 1%, ami talán a te sarad. Csak azt a picit keresd meg.

Azután így meséld el a történetet sokszor magadnak, vagy akár másnak is, egészen addig, amíg meg tudsz bocsátani érte magadnak.

Csak azért az 1%-ért vagy te a felelős, de azért felelős vagy. Mindig az számít, ami rajtad múlik. Amit te meg tudsz tenni adott esetben, ami a te felelősséged. Csak efelett van hatalmad. Csak a saját tetteidet tudod irányítani. De azt tudod, és azért vállald is a felelősséget. És akkor megszabadulsz a neheztelés terhétől.

3. Miért jó a megbocsátás? – bonyolultan

Ha ismétlődő a pofon és/vagy nagyon fájdalmas, akkor érdemes a helyzettel mélyebben foglalkozni.
Ami újra és újra visszatér, mintázatot alkot az életedben, ott valami fontos tanulnivalód van. Valami olyan információ van ott számodra, aminek felismerése nélkül nem nagyon tudsz továbblépni, csak kínlódni.

Próbáld meg ezzel a szemmel megvizsgálni a helyzetet: Az, akitől aktuálisan a pofon jött, az lényegében „csak" hírvivő számodra. A helyzet nem róla szól, hanem rólad. Nem az a lényeg, hogy a másik mekkora dög, meg az élet, meg a világ, vagy minden ellened dolgozik, hanem az, hogy mi a mögöttes tartalma számodra az egész ismétlődő folyamatnak. Ha ezt felismered, akkor a másik viselkedése mellékes lesz, nem áldozatnak érzed magad, mert megérted a helyzet mélyebb jelentését. A megbocsátás pedig megszületik szinte magától a felismerés, az aha-élmény közben.

Ez kicsit bonyolult folyamatnak hangzik elsőre, és megértem, ha ellenállást érzel, de ha kipróbálod, és nem adod fel addig, amíg nem sikerül, akkor utána valóban máshogy fogod értékelni a kellemetlen helyzeteket.