Kaptad ezt már így az arcodba: "Te olyan sok vagy"?
Vagy úgy, hogy "sok vagy nekem, nem tudok mit kezdeni veled".
Van, aki rendszeresen megkapja ezt, akár többektől is. És hozzászokik, hogy hát ő sok. Tudja, előre is vetíti a beszélgetésekben, hogy ő ilyen.

Fájdalmas ebbe belegondolni, hogy emberek azzal a tudattal élnek, hogy ők nem jók. Ebben a szövegkörnyezetben a sok az egyáltalán nem jó, már terhes másoknak. 
Ezzel az ítélettel nehéz mit kezdeni. 

Hogyan vagy sok?
Mi a sok? Amit mondasz, amit érzel, ahogy mondod, ahogy érzel, amiről beszélsz vagy mi?
Hogyan legyen kevesebb belőled? Ne beszélj? Csak minden második gondolatodat oszd meg? Ne érezz annyit, kevesebbszer mutasd, hogy örülsz, vagy hogy épp mennyire nem? Fele ennyit mosolyogj? Vagy az is sok? 
Egyáltalán mennyi a pont jó adag?

Nyomasztó úgy élni, hogy az embernek folyton azt kelljen figyelnie a másikon, hogy mikor sok már neki, meddig mehet el, meddig mutathat magából részleteket, hogy még ne menjen át a határon. Így nem lehetsz bátran és nyugodtan önmagad, csak egy szorongó görcs. 
Anno megkaptam egyszer én is egy zűrös kapcsolatban ezt a mondatot, rosszul esett, nem tudtam mit kezdeni vele. Egyszerre szerette bennem, hogy érzékeny vagyok, és egyszerre volt ez sok neki. De sosem értettem, hogy pontosan mire gondol és mikor melyiket érzi.

Aztán láttam másokat, ahogy megkapják ugyanezt a mondatot.
Néztem, ahogy természetessé válik számukra, hogy ők "sokak".
Tudják, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni velük, amikor önmagukat adják. 

Engedd fel a féket

Gondolkodtam, hogy mit is jelenthet ez valójában, és mit tud kezdeni ezzel az, akinek ezt vágják a fejéhez. 
Két dologra jutottam: egyrészt nem biztos, hogy számodra megfelelő ember az, akitől ezt a mondatot kapod. Akkor sem, ha több irányból, többektől kapod ezt. 
Másrészt - talán ez a fontosabb - azt jelzi, hogy sok minden rekedt benned. Hogy tele vagy befojtott energiával, amit nem mersz kiengedni, vagy nem látod pontosan, hol és hogyan add ki magadból.

Úgy is mondhatnám, hogy rengeteg energia akar kitörni belőled. Ezt a feszültséget érzik benned. Ez lehet olyan nagy erejű, pláne ha több évtizede kívánkozik ki belőled, hogy a másik számára nem kellemes érezni ezt a feszültséget, még ha talán ő maga sem tudja megmondani, pontosan mivel is van baja.

A lényeg viszont ebből számodra az, hogy ez a megrekedt energia szétfeszít téged, és ki kellene engedned. Méghozzá ott, ahol tartozásod van magad felé. Amitől olyan nagyon félsz, miközben dühít, hogy nem mered megtenni. Ami arról szól, hogy megmutasd magadat, hogy vállald aki vagy, legyen ez érzelmileg, vagy a munkádban, vagy egy nagy lépés, egy régi vágy, amit meg akarnál valósítani stb.
A lelkiismereted eligazít, hogy pontosan mi is ez és mit lépj.

Ha meg mered teljes valódban mutatni magadat, ha a helyeden vagy, akkor nem leszel sok.
Akinek meg mégis, az el fog kerülni és ha el is hangzik ez a mondat, körülírt lesz, hogy nekem sok ahogyan ezt és ezt teszed. Egyértelmű lesz, hogy mi a sok, és nem fog benned rossz érzést kiváltani. A másik számára tiszta lesz a helyzet, hogy ha őt ez zavarja, akkor nem megy közel. Mert már nyílt és egyértelmű leszel, már mersz teljes energiáddal önmagad lenni. 

Kép: innen