Leginkább úgy, hogy nem próbálsz meg az lenni...
Van, hogy valaminek nincs itt az ideje, bárhogy is erőlteted. Vagy időt kérnek tőled, vagy te látod, hogy a másiknak időre van szüksége. A lényeg, hogy a türelmedre lenne szükség.
Egy mód van arra, hogy ne kattanj ebbe bele, ne ess depresszióba a tehetetlenség érzésétől.
Ez pedig az, hogy ne akarj türelmes lenni.
A türelem egy passzív 'cselekvés', vagyis te szándékosan – aktívan nem tudsz türelmes lenni. Mert ugye nem megy az, hogy mély levegő, és na én most türelmes leszek.
Mi van, ha hetekig, hónapokig, netán évekig kellene?
Ami működik, az egyszerűen az, amit te is tudsz, és tapasztaltál is már: nyitva hagyod az ajtót az egész helyzetnek, de nem ülsz ott lesve a bejáratot, nem is dühöngsz, hanem elmész és csinálsz valami mást. Lekötöd az energiádat.
Tudom, hogy ez nehéz. De bármivel lekötheted a figyelmedet, ami feltölt, jó érzést, sikerélményt ad. Nem kell ennek nagy dolognak lennie, nem kell gyökeres változtatás hozzá, csak olyasmi, amit itt és most meg tudsz tenni.
Egy halogatott hobbi, új emberek társasága, egy halogatott telefonos visszahívás…
A kezdeti erőlködés után szépen belejössz az új tevékenységedbe, élvezni kezded, és szinte észrevétlenül a türelmedet kérő helyzet megváltozik.
Utólag visszatekintve pedig érteni fogod, hogy miért kellett ez a „kitérő".